Nem olyan rég került elő egy borzalmasan régi feljegyzés a Zhokwarat sámánjának kezébe. Vaskos könyv, de csak pár oldalra írtak valamit. Egy rég elfeledett idős férfi írta, naplónak készült. Az unalmas részeket átugorva valami érdekes is következett.

  Elhatároztam, hogy kutatást végzek. A Mordo és a Tazark szigetek mindig foglalkoztatták az embereket, hiszen ki ne lenne kíváncsi a rejtélyes pusztító klánra és az ismeretlen démonok lakhelyére. Nem kis időmbe telt, hogy a vezér bizalmába férkőzzek és ennek köszönhetően végül beadta a derekát és engedélyezte, hogy csatlakozzak hozzájuk. Már életem a végefelé közeledik, érzem a csontjaimban, de bölcsességem biztosan hasznukra lehet. Persze, ők még nem is sejtik, hogy valójában nem akarok én senkit sem szolgálni, csak megismerni.

  Ez volt a kutatás első bejegyzése. Napok, hetek teltek el mire újabb feljegyzések kerültek a könyvbe.

  Egyeseknek szokatlan szemük van. Vannak akiknek vörös, mint a tűz vagy a vér, egyeseknek arany színű, másoké fehér, mint a hó. Nem értem mi ez. Valamiféle mutáció? Főként a vezéreknél és utódaiknál észrevehető.
  Pár napja ennél még furcsábbat láttam. Egy fiatal idegen fiú tűnt fel a klán területén. Szakadt ruhája, mocskos sebekkel borított teste volt. Ereje elfogyott, lábai nem bírták tovább, összeesett, mire odaértünk már halott volt. A szemei pedig...Jóságos Égiek, mikor megláttam... Szemfehérje fekete volt, mint az éjszaka, írísze pedig élénk sárga volt. Betegesen vékony teste egy emberéé volt, de szemei, akárcsak egy vadállaté, leginkább egy farkaséhoz hasonlatos.
  A vezér asszonya sírva rohant a fiú testéhez. Elmondták nekem, hogy a különleges fiúcska hetekkel ezelőtt eltűnt. Szeretett az erdőben egyedül kószálni, amit még a felnőtteknek sem javasoltak, de a gyermekek nem igen ismerik a félelmet. Főként nem ilyen fiatalon.

*****

  Annyira szokatlanok itt az emberek. Bár mozdulataik nagyon precízek, kifinomultak, mégis olyan vadak és agresszívak. Mozdulataik nem nyersek, nem a barbárokéhoz hasonló, a külvilági emberek is megirigyelhetnék ezt... Nem megszokottak. A vezérekről bizonyosan tudtam, hogy nem átlagosak, de a tagokról nem hittem volna. Vajon ők is eredendően ilyenek, vagy csak az uralkodójuk van rájuk ilyen hatással?

*****

  A vezérek annyira gögősek. Olyan távoliak, bármennyire is küzd az ember valahogy nem tud hozzájuk közelebb kerülni. Mintha nem e-világiak lennének. Mintha olyan magasságba emelkedtek volna ahova senki sem érhet fel, Ők, azok a hatalmasok pedig ott megvívják csatáikat és uralkodnak felettünk. Tekintetük olyan hideg, annyira szilaj, mint maga a természet, de ez mind csak külsőség. Mit látnék ha hajlandóak lennének közelebb engedni? 
  Rendkívül büszkék a Mordo klán tagjai, itt ismételten az uralkodók emelkednek ki. Gyakorta használják a Halandó Férgek illetve Kutya megnevezést. 

*****

  Kérdezősködtem, szerencsés vagyok, mert páran hajlandóak voltak válaszolni. A többiek szemében én - ilyen hosszú idő után is - egyszerű kivülálló, betolakodó maradok. A cselédek készségesebbek voltak, de az ő szavuknak nem hiszek. Pár alárendelt viszont valami olyasmiről beszélt, hogy a vérvonal csak egyszerű bitorlóké. Fattyak, korcsok uralkodnak rajtuk, olyanok akik alávetették magukat a démonoknak, akik a gonosz fészkébe merészkedtek.
  Tehát igaz lenne az az ostoba szóbeszéd, hogy a Mordo démonokból áll? Pff, ugyan. Démonok nem léteznek és nem is fognak, de ez a mutáció rendkívül érdekes. Már csak azt kell kiderítenem mi okozta.

  Itt ér véget a kutatás. Nincsenek se kitépett, se megrongált lapok, egyszerűen csak az író ezt a témát lezárta. Visszatért a megszokott leírásokhoz, ahol mindennapjait örökíti meg, minden érdekességet mellőzve.